Amikor 20 éve úgy döntöttem, megveszem életem első - és mindmáig egyetlen - műfenyőjét, nem gondoltam, mennyire megosztó ez a téma. Eleinte csak félve mondogattam a baráti körben... nálunk nincs fenyőfa, hanem van ez a formás, fenyőnek látszó tárgy. Minden évben más díszítést találunk ki, nem hullik, vízkereszt után csak visszacsomagolom a dobozába, és...
...előveszem újra, következő évben. Ismét feldíszítem, gyönyörködünk benne 2 hétig. Fenyőillatról, ünnepi hangulatról gondoskodunk másként. Például a kertből csent fenyőgallyakkal, amik egyébként is levágásra kerülnének, gyertyák és mécsesek fényével. Egy-egy kosárra való almával, néhány naranccsal, amit szegfűszeggel tűzdelünk meg. Sütik illatával, amik ebben az időszakban a konyhánkban készülnek - persze a gyerekek bevonásával, így sokkal érdekesebb.
Aztán egyre többen kérték rajtam számon, miért is védem ennyire a fenyőfákat. Magyarországon nem honos, amit itt árusítanak, azt erre a célra termelik. Azt is olvastam, hogy a műfenyő előállítása igen környezetszennyező - a teljes életciklusára vetítve - és sokszor a rabszolgamunka, a fekete gazdaság támogatásával egyenlő a megvásárlása. Igen, lehet ebben valami...
Akkor miért érzem rosszul magam ilyenkor? Miért érzem rosszul magamat, ha vágott virágot vesznek nekem ajándékba? Miért fáj ez nekem? Még nem tudom igazán megválaszolni ezt a kérdést. Egy biztos, ha a mostani fenyőnek látszó pótlék tönkremenne, akkor sem vennék soha többé kivágott fenyőfát, akkor sem, ha tudom, hogy ezt erre a célra termelték. Azzal együtt, hogy nincs bűntudatom a műfa miatt, hogy egyszer ebből is szemét lesz... nem műanyagból van, hanem fémből és papírból. Mindkettő a maga nemében újra felhasználható anyag... és ha 30 évente termelek ennyi szemetet, az talán elfogadhatóbb, számomra mindenképpen, mintha évente.
Nem szeretnék megbántani senkit, nem akarom senki ünnepi hangulatát elrontani... és megosztó sem szeretnék lenni. Csak elmondtam.
