Megmenthetem-e egymagam a Földet?

A kérdésre annyira nyilvánvalóan NEM a válasz, hogy nem is érdemes túl sokat filozofálni rajta. Nem, nem tudom megmenteni. A gond csak az, ahogy ezt egyedül senki sem tudja megtenni. Sem egyes emberek, sem intézmények. Mindannyian kellünk hozzá. Csak hát ideje lenne végre hozzáfogni, és nem várni a másikra. 

Minden cseppje számít

Azt mindjárt az elején leszögezem, hogy a jó minőségű víz, mely biztonságos vezetékrendszeren érkezik otthonainkba, hozzájárul egészségünkhöz. Azok a fertőző betegségek, amelyek elsősorban a rossz higiénés körülmények között terjedtek, visszaszorultak. A vezetékes víz a legjobban ellenőrzött élelmiszerünk is egyben. Tehát a vízzel való spórolást mindig az ésszerűség határain belül érdemes megtervezni. A zöldséget-gyümölcsöt meg kell mosni, a kézmosásról sem mondhatunk le... lehetőségek azonban vannak jócskán a fogyasztás csökkentésére.

A statisztikák szerint egy magyar háztartásban naponta kb. 150 liter (ivó) vizet használunk fel személyenként. Mire is?

Tudod, mi folyik itt...?

Egy korábbi bejegyzésben, már elmélkedtem azon, mennyire pazarlóan bánunk a vízzel, ráadásuk a drágán előállított és a lakásainkba szinte korlátlan mennyiségben érkező ivóvízzel. Még a 80-as évek közepén is olyan csekély tétel volt egy család költségvetésében a vízdíj, hogy senkinek nem jutott eszébe spórolni vele. Volt idő, amikor a görögdinnyét egyszerűen a mosogatóba tették és folyatták rá a vizet, hogy lehűtsék!


Ma nem csak azért kell(ene) takarékoskodni az ivóvízzel, mert jókora szeletet hasít ki a családi költségvetésből (Budapesten 670 Ft/m³, vidéken akár 1.100 – 1.300 Ft/m³ – csatornadíjjal együtt 2012-es adat). Ha kiszámoljuk, hogy egy 4 tagú család napi (!) vízfogyasztása 600 liter, akkor ez a család havonta kb. 12.000 Ft-ot fizet (Bp.). Persze ezek csak statisztikai átlagok, és a fogyasztási szokások jelentősen eltérhetnek családonként. A másik ok, hogy az édesvíz készleteket gyorsabban használjuk, mint, ahogy újratermelődnek, és tisztításuk, ihatóvá tételük is egyre drágább lesz. Ez még csak a bemeneti oldal.

A víz útja - ismered?

Tegnap - március 22-én - volt a Víz Világnapja. Kicsit megkéstem, de mentségemül szolgáljon, hogy egy nagyon szuper képzésen vehettem részt: a Tudatos Vásárlók Egyesülete ÖkoKör csoportvezetői képzésén. Itt nem mellékesen sok szó esett a vízről is... A bennem ébredt gondolatokat osztom most meg veletek:

Ökológiailag fenntartható háztartás vezetéséből – még a 60-as években – jó nevelést kaptam. Paraszti körülmények között felnőtt nagyszüleim még tudták, amit aztán a következő nemzedékekből kineveltek, hogy tökéletes fogyasztók váljanak belőlük, és amilyen az ember, még meg is tudják indokolni, hogy az miért jobb (nekik és környezetnek), mint a takarékos, ésszerű megoldások alkalmazása volt korábban. A fogyasztóinak nevezett társadalom jelszava olyan, mint Ray Bradbury Fahrenheit  451 fok c. sci-fijében a papír-zsebkendőre utaló mondat „Fújd bele, töröld meg, dobd ki!” – nagyon kifejező. Nagyjából így kezeljük a dolgokat minden téren.