Öko-tisztítószerek - ezért légy óvatos!

Ha te is úgy gondoltad, hogy az öko-tisztítószerek használatával minden veszélyforrást kiitattál a háztartásodból, akkor most figyelj rám egy kicsit! Kétségtelen, hogy az eddig használt mosószereidhez képest a mosószóda, a szappan, az ecet környezetkímélőbb megoldás, mint mondjuk a klóros fehérítők vagy fertőtlenítők, vagy tartósítószerekkel, és ki tudja még mivel telenyomott mosógélek, öblítők, tusfürdők és testápolók, de ez nem mentesít attól, hogy ugyanolyan gondosan bánj velük, mint az eddigi "vegyszereiddel".

Amíg "fogyasztó" vagy, nincs esély

Mi volt az én egész életem legfájóbb pontja? Hogy mindig rohanunk, hogy semmire sincs elég idő hagyva, gyorsan döntünk – és sokszor rosszul – gyorsan élünk, mindent gyorsan csinálunk, és mire rádöbbenünk, hogy ennek nem lesz jó vége, már megtörtént egy csomó jóvátehetetlen dolog. Abban az értelemben is, hogy kritika nélkül alkalmazunk dolgokat, amelyekről azért hisszük, hogy jók, mert valakik („véleményformálók”) azt mondták, hogy ennél jobbat és korszerűbbet még nem látott az emberiség. Hajlandók vagyunk félretenni még a józan paraszti eszünket is, a nyilvánvaló kételyeinket is, és használjuk az "újat", vágyunk rá. Elfogadjuk, hogy maradiak, lúzerek és őskövületek vagyunk, ha nem váltunk az újra.

Még emlékszem azokra az évekre – és tényleg, ez nem csak olyan szólam – amikor az egyszerű háztartásainkba beszivárogtak a szintetikus háztartási tisztítószerek.

Húsmentes Hétfő

A Húsmentes Hétfő egy ökolábnyom-csökkentő kezdeményezés. Mivel az üvegház-gázok egy jelentős részéért a nagyüzemi állattartás felelős (metán és széndioxid), ezért tudatos választással te is csökkentheted ezt az értéket, ha csatlakozol a mozgalomhoz.

Miért nem vagyunk többen?

A fenti kérdés visszhangzott bennem, amikor ökofalu-látogatáson az alapító a gondjaikról mesélt. Ugyanezt a kérdést más olyan kezdeményezés megálmodója is feltette már, aki nagy energiát fektetett egy csoport létrehozásába, nem csak emberi, de komoly pénzügyi áldozatokat is hozott, találkozókat szervezett, termet bérelt, meghívókat küldött, hétvégéit kötötte le, hogy beszélgessen emberekkel, elmondja, milyen jó lehetne nekik is, ha csatlakoznának az ő elképzeléséhez. Milyen komoly előnyökkel járna ez számukra. Mennyivel egészségesebb és fenntarthatóbb jövőt építhetnének együtt. Választ adna olyan kérdésekre, hogy mi lesz, ha a fennálló rendszer egyszer csak bedől, és nem lesz élelem, energia és víz... a többiről nem is beszélve.

Amit megfogalmazott, már nem először hallottam. Emberek jönnek, mert vonzónak találják a „hirdetést”, aztán, amikor kiderül, hogy nem ez a legkényelmesebb útja az életnek, hogy lemondás is van benne, önkéntes munkával kellene hozzájárulni a közösség építéséhez, akkor megfutamodnak. Különösen, amikor a jövőbéli spirituális útról is szó esik.

Aztán az alapító, a megálmodó lassan belefárad, és jó, ha nem belerokkan a hiábavaló munkába. Megkérdezi: Miért nem vagyunk többen? És nem érti, miért nem jön válasz. Ha szerencsés, van, aki folytatja a munkáját és felkarolja az elképzelést...

Most nem nevezem meg a falut, ahol jártam. Azért sem, mert az volt a legfeltűnőbb, mennyire hasonlóak a gondjaik, menjünk bárhová az országban. Elszigetelt kis csoportok teszik a dolgukat, erőt és pénzt nem kímélve. Rengeteg munkával, majdnem szó szerint éjt nappallá téve küszködnek, hogy ne kelljen feladniuk. Néhol csak 15-20 család kellene, másutt csak félmillió forint, akár 500-1000 Ft-onként is, hogy elérhető legyen az önfenntartás szintje.

A kényelem elvesztésétől, és a változtatástól való félelem azonban nagyon erős gát! Annyira erős, hogy sokan nem látják meg, mennyivel jobb dolgok várnak rájuk „odaát” – a változtatással elérhető új életükben!

Talán egyszer olvashatod majd, hogyan kezdődött számomra mindez. Hogyan kezdtem keresni ilyen „alternatív” közösségeket, szívességbankokat. Mikor értettem meg, hogy a fennálló „civilizációnak” nevezett világ nagyon is barbár, és vannak más utak is. Létezik a fenntartható jövő (nem a ’fejlődés’!), de nem adják ingyen és készen. Áldozatokat kell hozni, lemondásokkal és önkorlátozással jár, de a várható eredményt tekintve megéri.

Tehát, szerinted miért nem vagyunk többen? (Megköszönöm, ha megosztod velem a gondolataidat erről. Akár itt, akár a Facebook oldalunkon: https://www.facebook.com/pages/Vissza-a-term%C3%A9szethez/572242979549789?ref=bookmarks

Ha érdekel a téma, kövess engem itt a blogon!

Fenntartható háztartási megoldások?

"Egy friss felmérésből kiderült, hogy bár a magyarok érdeklődnek a fenntartható otthoni megoldások iránt, ez az érdeklődés inkább csak a megtakarítási szándékból ered. Ráadásul még pazarlóak is vagyunk…" - olvasom az energiatakarékos.hu portál cikkében. Aztán az is gyorsan kiderül, hogy a felmérést az egyik lakberendezési áruházlánc készítette, feltehetően saját üzleti céljaira. Az eredeti felmérésről azt sem tudjuk, kiket kérdeztek meg és mekkora volt a „merítés”.

A fő hangsúlyt természetesen azokra a termékcsoportokra helyezi, amelyek az áruházaiban is beszerezhetők, ám nem feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy egy család környezettudatosan gondolkodjon és gazdálkodjon. A „magyarokról” megállapítottak kicsit sommásak, de a fő gondok jól láthatók.

A felmérés kitér az energiatakarékos izzókra, az ételpazarlásra, az elavuló konyhai technológiákra és a szelektív hulladék gyűjtésre (és megállapítja, hogy ebben legalább jók vagyunk). Ezek a területek azonban nem feltétlenül mondják el, mennyire vagyunk takarékosak vagy pazarlóak, nézzük miért is?

Mi köze az elefántnak az életmódváltáshoz?

Egy korábbi bejegyzésben megkíséreltem leírni, vajon mit is kellene tennünk mindannyiunknak ahhoz, hogy elinduljon végre valami, és túllépjünk a mai pusztító viselkedésünkön, szokásainkon. Azóta sokat tanultam és olvastam. Megfogalmazódott bennem, mi is a küldetésem: városlakóként megtalálni azokat a megoldásokat, amelyek átvezetnek bennünket egy fenntartható és élhető világba.

  

A sok önellátásra törekvő közösség jó példa lehet, sőt jó partner lehet azok számára, akik még nem tudnak ilyen nagyot lépni. Minden életmódváltás – és ez is az – csak kis lépésekre bontva vihető végig. Ahogy arra kérdésre „Hogyan lehet megenni egy elefántot?” – ez a válasz – „Falatonként!”