Fenntartható háztartási megoldások?

"Egy friss felmérésből kiderült, hogy bár a magyarok érdeklődnek a fenntartható otthoni megoldások iránt, ez az érdeklődés inkább csak a megtakarítási szándékból ered. Ráadásul még pazarlóak is vagyunk…" - olvasom az energiatakarékos.hu portál cikkében. Aztán az is gyorsan kiderül, hogy a felmérést az egyik lakberendezési áruházlánc készítette, feltehetően saját üzleti céljaira. Az eredeti felmérésről azt sem tudjuk, kiket kérdeztek meg és mekkora volt a „merítés”.

A fő hangsúlyt természetesen azokra a termékcsoportokra helyezi, amelyek az áruházaiban is beszerezhetők, ám nem feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy egy család környezettudatosan gondolkodjon és gazdálkodjon. A „magyarokról” megállapítottak kicsit sommásak, de a fő gondok jól láthatók.

A felmérés kitér az energiatakarékos izzókra, az ételpazarlásra, az elavuló konyhai technológiákra és a szelektív hulladék gyűjtésre (és megállapítja, hogy ebben legalább jók vagyunk). Ezek a területek azonban nem feltétlenül mondják el, mennyire vagyunk takarékosak vagy pazarlóak, nézzük miért is?

Energia és víz

Ha egy háztartás energia-mutatóit akarjuk megnézni, az arányokat kell látnunk. Ebben a világítási eszközök olyan csekély részt képviselnek, hogy jelentős megtakarításról éves szinten alig beszélhetünk. Hiába használom a legkorszerűbb izzókat, legyen bármilyen kicsi a fogyasztása, az igazi energia-hatékonyság ott kezdődik, hogy a használatban lévő egyéb berendezések mennyire korszerűek, takarékosak. Egy új hűtőszekrény, egy jól kialakított fűtési rendszer, a lakás hőveszteségének csökkentése, általában is energiatakarékos eszközök használata együttesen képes csökkenteni egy család kiadásait.

Ami a vizet illeti, valóban nem állunk jól. Itt is fontos, hogy milyen gépeket használunk. A mosáshoz, mosogatáshoz, tisztálkodáshoz és a WC-öblítéshez használt vízzel lehet jól is gazdálkodni, a mosogatás itt csak egy kiragadott példa. Ebből a felsorolásból talán a WC-öblítés a legdöbbenetesebb adat, de ez nem az idézett felmérésből származik: Magyarországon a napi fogyasztás kb. 1/3-át erre használjuk a napi 150 liter/fő mennyiségből (az USA-ban ennél rosszabb az arány és nagyobb az 1 főre jutó napi fogyasztás). Ezen részben segít a megfelelő tartály kialakítása, de a megoldás a szürke-víz felhasználása lenne – ezt egyébként megtehetjük minden különösebb beruházás vagy átalakítás nélkül is, egy kis odafigyeléssel.
Persze nem jó dolog a folyó vízben való mosogatás, de a mosogatógép sem feltétlenül környezetbarát megoldás. (Olvass erről itt.)

A korlátok abban rejlenek, hogy sokan nem tudják finanszírozni ezeket beruházásokat (szigetelés, hőcserélő, nyílászárócsere, egyéb gépek cseréje). Ezzel meg is válaszoltuk azt a kérdést, hogy miért is vagyunk pazarlóak. Nem lehet azonban a környezettudatosságot egyértelműen a csak takarékosság felől megközelíteni.

Hulladék

Azt tudjuk, hogy szelektíven gyűjteni a hulladékot jó és környezetkímélő – talán ezt lehet a legkisebb költséggel megvalósítani, ami a háztartásokat illeti. Éppen a városlakók élvezhetnek ebben komoly támogatást. A tömbházakban, családi házakban, lakóparkok területén kihelyezett szelektív gyűjtők megkönnyítik a lakók dolgát. A lakáson belül igazán nem szükséges ehhez különösebb befektetés, extra tárolóedények. Elegendő néhány kimustrált doboz is.

A felmérésben szereplő adat a kidobott élelmiszerekkel kapcsolatban sajnos valós. A rosszul felmért szükséglet, a nem megfelelő tárolás, vagy a tájékozatlanság a szavatossági idő tekintetében, mind ott szerepelnek az okok között. Másfelől nálunk még csak gyerekcipőben járnak az olyan kezdeményezések, mint az ételmegosztás. A háztartások szintjén ehhez még kicsit át kell formálni a gondolkodást, miközben a vendéglátóhelyek, pékségek, boltok nyitottak. A kettőnek valahol össze kellene érnie. 

A városi lét másik nagy problémája a komposztálható hulladékok kezelése. Bár vannak gyűjtőhelyek, ahol szívesen látják a növényi maradványokat, nem mindenki van tisztában azzal, mi kerülhet ide, illetve hol találhatja meg a hozzá legközelebbi helyet. Ezért aztán nem is különíti el, inkább megy minden a kukába. 

Akár egy panel erkélyén is lehet komposztálni – de ez igényel némi beruházást. Ahol pedig erre lenne mód, vagy félnek attól, hogy a bomló hulladék szagot áraszt, vagy "macerásnak" érzik, ezért nem foglalkoznak vele. 

Így gondolkodunk?

Amiért a felmérés eredménye véleményem szerint szintén sommás, az a generációk közötti eltérő szokásokban kereshető. Az a korosztály, aki úgy nőtt fel, hogy az udvari kútról, vagy éppen a szomszéd utcából a közkútról vitte haza az ivóvizet, minden bizonnyal nem mosogat folyó vízben, és egyéb dolgokban is takarékosabb. Aki már beleszületett az olcsó és korlátlanul elérhető vezetékes víz- és áramellátásba, és a széntüzelésről áttért a szintén olcsó és tiszta gázfűtésre (az "olcsó" természetesen a múlt század 60-70-es éveire igaz, akkor történtek a nagyobb arányú fejlesztések ezen a téren), egy teljesen más felfogást képvisel. Érzi ugyan az egyre növekvő terheket, de nehezen tud változtatni a szokásain, vagy a korábban említett pénzügyi korlátai miatt nem tud szabadulni a régi technológiáktól. 

A változtatásra legesélyesebb az korcsoport, aki már lát eredményeket (a szelektív hulladék, az energiatakarékos berendezések, közösségi kezdeményezések) ÉS megfelelő ismeretekkel is rendelkezik. 

Talán a most felnövő gyerekek - az unokáink - már könnyebben rátalálnak az útra.