J.J. Rousseau a 18. században adta ki a „Vissza a természethez” jelszavát. Akkor és azóta is sok vitát váltott ki a gondolat, hiszen ki-ki a maga szűrőjén át értelmezte. Ez ma is így van. Mit hordozhat ez az üzenet számunka, itt és most, a 3. évezred – vagy ha jobban tetszik: a 21. század – második évtizedében, 250 évvel Rousseau után? Akit érdekel, mit gondoltak erről kortársai és követői, hányféleképpen értelmezték, bőségesen talál olvasnivalót a témáról.
Engem sokkal inkább az érdekelt, hogyan térhetünk vissza egy élhetőbb, elfogadhatóbb, természetesebb léthet, hogyan ugorhatjuk/léphetjük át saját beidegződéseinket és a sztereotípiákat. Azt látnunk kell, valami nagyon megváltozott bennünk és körülöttünk is.
Az emberiség – és itt valóban tömegeket értek ezen – tényleg átlépett egy határt. Létszámban is és tudatosságban is. Ha így van, mi értelme visszatérni a természethez, egy 18. századbeli gondolathoz? Erre nincs mód és nem is szükséges. A mi időkeretünkben bajos lenne egy korábbi állapothoz való visszatérés. Nem élhetünk már nomádok módjára, jurtában, sárkunyhóban, vándorolva a pusztában, hajtva magunk előtt az állatokat... De a mostani romboló életformánkat sem folytathatjuk így tovább.
Miközben a „fejlett” technológiának köszönhetően szinte már nincsenek távolságok, legyünk a Föld bármely szegletében korlátlanul beszélhetünk egymással a valós időben, azonnal – bár tekintettel kell lennünk az időeltolódásra, de ez elhanyagolható probléma. Utazhatunk, ha éppen kedvünk tartja, télből a nyárba és fordítva. A napi feladatainkat ezernyi gép segíti, legtöbbjük automatizált, ember sem kell a működtetéséhez. Vásárolni sem kell feltétlenül egy szűk távolságon belül. Ha megtetszik valami, az internet segítségével akár a szomszédos kontinensről is közvetlenül megrendelhetjük, és néhány napon belül már csenget is vele a szállító!
Jól van ez így? Megoszlanak a vélemények, válaszolni nem egyszerű. Egyes technológiák – mobiltelefon, vezeték nélküli hálózatok, az villamosság mai alkalmazása – kifejezetten károsak a számunkra, és a környezet számára is. Ugyancsak kérdés, hogy a világunkban mennyire alkalmazzák ezeket körültekintően. Mit tehetünk ennek érdekében, méghozzá úgy, hogy elkerüljük a szélsőségeket. Mi az, amit nem tudunk már nélkülözni, és hogyan változtathatunk rajta?
Én sem fogom megváltani a világot, megmondani a tutit, csak egy kis szeletet vagyok képes kiemelni belőle, amiről úgy gondolom, fontos. Amiben biztosan van mit tennünk és eszközeink is vannak hozzá.
