Van egy zsebkendőnyi kerted, ahol szeretnél némi zöldséget termelni.
Megtervezed, hová kerül a sárgarépa, a hagyma, a petrezselyem, zöldborsó,
hónaposretek... gondosan előkészíted a talajt, vetsz és lesed kelnek-e már a
növénykéid. Aztán meglepve tapasztalod, hogy a sok kis zöld csírácska,
levelecske, ami először megjelenik, nem az általad vetett magokból kelt ki,
hanem valamilyen gyom. Legtöbbször a parlagfű (tulajdonképpen örülhetsz neki,
hogy miért, arról később). Nekilátsz gyomlálni, kapálni...
Amikor végre kibújtak a hajtások, és kezd felismerhető lenni, melyik
növény micsoda, egy nap arra ébredsz, hogy „valami” megdézsmálta a zsenge leveleket:
a csupasz csiga. Küzdesz vele, beveted az összes praktikát, amit a szomszédok
és az internet kínál, de ugyancsak sziszifuszi munka így a kertészkedés.
Azt tudjuk, hogy a felfedezők nem csak értékes kultúrnövényeket hoztak az amerikai kontinensről – paradicsomot, paprikát és burgonyát – ami nagyon jól érzi magát itt a vén Európában, hanem a kártevőiket is. Rovarokat, gyomokat, és a magvak ill. termések felületén élő mikroorganizmusokat. Azt is tudjuk, hogy ez azért veszélyes, mert kiszakítva az ottani ökoszisztémából és bekerülve egy idegen társulásba semmi sem áll a szaporodásuk és elterjedésük útjában. Sem a természetes ellenségeik, sem a helyben már sikeresen alkalmazott módszerek, hiszen ezeket nem hozták magukkal eleink.
![]() |
| Parlagfű (Ambrosia artemisifolia) |
A behurcolt gyommagvak – például a parlagfű – nem csak tájidegenek,
hanem agresszív szaporodásuk miatt kiszorítják a honos növényeket is. Míg a
parlagfű (Ambrosia artemisifolia) a maga helyén fontos gyógynövény volt.
Európában, ahol nem ismerték, csak agresszív terjedését látták, és egészen
napjainkig ádáz küzdelmet folytatnak ellene. Persze szép számmal akadnak más
fajok is, mint a selyemkóró (Asclepias syriaca), a kanadai aranyvessző
(Solidago canadiensis), ez utóbbi komoly veszélyt jelent a hazai flórára, mert a
vizes élőhelyeken elfoglalja a honos nádasok helyét. Ráadásul ez utóbbi úgy
került ide, hogy dísznövényként telepítik a kerttulajdonosok. Erről olvashatsz ebben az írásban.
![]() |
| Kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) |
Beszélhetünk állati kártevőkről is. Egy részük szintén a behozott,
betelepített növényeink révén került Magyarországra. A rovarok azért jelentenek
gondot, mert korábban az énekesmadaraink táplálkoztak velük, ám a populációjuk
lecsökkent. Pusztítja őket a vegyszerezés, és helyükbe szarkák, szajkók, varjak
települnek, tovább gyérítve az állományt.
![]() |
| Krumplibogár vagy kolorádóbogár |
Amikor a Kárpát-medencében honos fajtákat választod – legyen szó
fogyasztható zöldségekről, vagy dísznövényekről – hozzájárulsz a helyi flóra és
fauna fennmaradásához. Akkor is szavazol
a pénzeddel, amikor piacon vagy hipermarketben vásárolsz. A helyben
termelt zöldségfélék a te döntésed alapján kerülhetnek túlsúlyba az importtal
szemben. Csökkenő kereslet az import zöldségekre? Szavazás a honos és idénynek
megfelelő zöldségek termesztésére. Ráadásul hozzájárulsz a behurcolt kártevők
számának és elterjedésének megállításához. Ez akkor is számít, ha látszólag csepp a tengerben. De fontos csepp!
Ha erre még nem gondoltál, itt az ideje: nincs szükséged januárban
paradicsomra, és más „gyarmatárura” ahogy régen nevezték. A változatos étkezés
nem attól lesz tényleg változatos és sokszínű, ha idegen földön termett
zöldségekkel és gyümölcsökkel tesszük azzá. Ehhez kapcsolódó írásom olvasható itt. Semmi nem indokolja, hogy bedőlj azoknak, akik azt állítják, hogy egyedül az
avokádó, a mangó, a gránátalma, vagy ki tudja milyen bogyók és kivonatok
megoldják az egészségi problémáidat. A hazai idényzöldségek és gyümölcsök is
tökéletes választékot biztosítanak számodra.
További érdekességek:
Érzem, hogy kicsit ellentmondásos is ez, hiszen hová lennénk nyáron egy
jó lecsó nélkül, vagy mivel pótolnánk az ezerarcú krumplit? A valóság azonban
az, hogy felelősségünk inkább arra vonatkozik, hogy most, a jelen helyzetben
gondoljuk át, vajon hazai termést választunk, vagy lecsapunk az első
hipermarketben található, import terményekre. A tiszta (=fertőzésmentes)
szaporítóanyagból itthon termelt zöldségfélék nagyságrendekkel kisebb veszélyt
rejtenek. Sőt a hazai nemesítésű fajták kifejezetten a helyi körülményekhez
alkalmazkodnak. Ha pedig dísznövényekről van szó, érdemes átgondolni, hogy mit
telepítünk, hiszen a „divatos”, de idegen növények – amint láttuk a kanadai
aranyvessző esetében – a számukra kedvező élettérnek köszönhetően kiszorítják az őshonos fajokat, elszegényítik a helyi flórát
és faunát. Ez utóbbit azért, mert az egyes fajokhoz rovarok, madarak és mást
kisállatok is társulnak, s ha élőhelyük jelentősen megváltozik, kipusztulnak.



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.